Sziasztok!
Tudom...ismét késtem de mindennek oka van...Eléggé rossz napjaimat, heteimet és hónapjaimat éltem...szóval minden bajom volt, és nem az írás volt az elsődleges dolog amire időt tudtam fordítani...DE itt a friss :) Remélem mindenkinek tetszeni fog...:) Örülnék pár kommentárnak, hogy tudjam kinek mennyire tetszik a dolog...és maradjunk annyiba, hogy 5 komi után jön a friss :)
Jó olvasást!
Üdv. Gicus
***
{Ági}
Bent ültem a szobámba, amit a gyárban kaptam, mint szolgálati helyet. Hatalmas ablakai voltak amik a szomszédban lévő hatalmas házra néztek. Az erkélyen már elolvadt az utolsó hó nyomai. Kellemes meleg idő volt az időjárást nézve enyhe idő. Épp, lakásokat nézegettem, amikor kopogtattak az ajtón. Reflexszerűen csaptam le a laptopot.
- Igen tessék! – majd az ajtó felé indultam
- Szia Ági! – Max lépett be a szobába illetve Brian.
Max egy szerelő a csapatból, Brian pedig a vezetőjük.
- Sziasztok! Gyertek beljebb! – majd ránéztem a kanapéra amin szanaszét hevertek a papírok. Kezdem magam mérnöknek érezni…vagy lehet náluk nagyobb rend van. – Őőőő várjatok elteszem ezeket és üljetek le.
- Ááhh…nem ülni jöttünk – szólalt meg Brian – Max…szerinted is úgy néz ki mint Guill szobája?
- Jah…Guill szindrómában szenved ő is…meg Virág is. Vagy ez Virágról ragadt Guillra…Guillről meg rá…vagy nem tudom…De határozottan állíthatom igen – majd hangosan nevetni kezdtek, miközben én pakoltam…
- Nah nyögjétek ki mit szeretnétek? Új csavarkulcsokat, vagy épp a szerelőgödörbe egy Jakuzzit? – mosolyogtam miközben tettem vettem és kezdtem rájönni, hogy ennyi papírnak nincs is hely sehol.
- Biciklizni akartunk elhívni a közeli parkba. Jó idő van…süt a nap…jó a levegő, edzeni is kell…szóval jössz vagy sem?
- Lehet róla szó…
- Persze hogy lehet, mert lassan 4 napja nem voltál a gyár udvarán túl…szóval öltözz és gyere… - és leültek a kanapéra.
Előszedtem egy régebbi feszülős fehér toppom, illetve egy fekete sztreccses nadrágom, és bevonultam a fürdőbe.
- Hányan megyünk? – kérdeztem miközben öltöztem és fésülködtem
- Háááát jönnek még vagy 3-an rajtunk kívül.
- Értem… - majd közben kijöttem a fürdőből.
Megkerestem a hajgumim, és felkötöttem lófarokba a hajam. Felkaptam a telefonom, és a headsettem, és mehettünk is. Bicikli ugye van a gyárban, azzal nem volt gond. Kaptam egy szép Red Bullos biciklit és egy Red Bullos pulcsit Maxtől, hogy ne fázzak meg és már indultunk is. Brian alig tudta tartani az iramot. A tipikus félidős bohóc lett a biciklin.
- Ahhh…ezek a majmok mindig hülyét csinálnak belőlem.
- Dehogy vagy hülye… - mosolyogtam el, ahogy erőlködött mellettem.
Élveztem a napsütést. Úgy éreztem, hogy minden sugara a napnak, ami a bőröm érinti energiával tölt fel. 2 nap múlva indulunk Jerezbe és megkezdjük a tesztelést.
*
Jerezben megkezdődtek a tesztek és a megbeszélések a futamokkal kapcsolatban.
- Nem, nem és nem… - emeltem fel a hangom a megbeszélésen, amit a sportszakmai stábot érintett – Ne, hogy már ennyire behatároljuk a versenyzőket.
- Ágnes – mondta Charlie – ez kell a nézőknek…vitának helye nincs
- Nem…a nézőknek valami nézhető verseny kell…nem egy felsőbb vezető papírformája. – puffogtam az asztalnál.
A megbeszélést követően lementem a csapathoz, és beszéltem Christiannal akinek nem igazán tetszett ez a helyzet, és az, hogy a csapatok nagy része támogatja az ötletet. Miután véget ért a teszt sorozat, pár szerelővel elmentünk egy kicsit bulizni.
*
-
- A hölgy italát írják hozzám! – mondta Max, ahogy kihozták a boromat
- Köszönöm!
- Ne hülyéskedj! Neked mindent!
Elkezdtünk beszélgetni, hülyéskedni, amikor oda nem lépett hozzám egy srác.
- Beszélgethetnénk? – szólított meg
- Nem! - vágtam rá csuklóból és visszafordultam a társasághoz
- Még mindig haragszol?
- Nem…csak gyűlöllek! Ez nem egyenlő a haraggal
- Pedig azóta évek teltek el.
- Ne haragudjatok srácok de vissza megyek a hotelba.
Felálltam és semmi előjel nélkül felpofoztam az előttem álló Alexet. Ő csak nézett és nem szólt semmit.
- Visszakísérjelek: - rohant utánam Max.
- Nem kell maradj csak. Bocsi hogy megöltem a bulit.
Elindultam a szórakozóhelyről. Amint kiléptem onnan előtörtek a régi emlékek. Tisztán emlékeztem minden egyes érzésre, hogy mennyire csalódott voltam, hogy mennyire fájt a létezés. Abban az évben lettem RC. Ő volt életem szerelme és egyik percről a másikra hagyott el. A szememben gyűltek a könnyek csak lófráltam az utcákon és gondolkodtam. Alexről, Leoról és magamról illetve az érzéseimről.
*
Reggel fáradtan keltem és fájt a fejem. Egy SMS villogott a telefonom.
„Remélem épségben hazaértél. Azért majd jelentkezz! Max.”
Elolvastam és ledobtam magam mellé a telefont. Még volt 1 órám a gép indulásáig. Reggeli, pakolás, fürdés és ami ilyenkor kötelező. Elküldtem a jelentést a tesztről Hornernek és már pakoltam is a laptopot.
Felültem a gépre és meglepetés várt rám. Leo ült mellettem.
- Beülhetek? – kérdeztem tőle
- Persze, gyere csak! – és beengedett az ablak mellé.
- Jó voltál a teszteken. Gratula hozzá.
- Köszi. Kimi érdeme…ha nem készít fel tuti összetöröm a kis drágát!
- Örülök hogy jól érzed magad.
Majd felszálltunk…Nem szeretek repülni…
- Utálok repülni…ahhh…a hányinger az undorító az egészbe
- Okosan kell csinálni. Rágózz…akkor nem dugul be a füled, illetve nem lesz hányingered.
- Ohhh nekem még rágóval is hányingerem van tőle – és fancsali arcot vágtam.
Elkezdtem pötyögni a laptopon. Intéztem a Magyarországi ügyeim. Beosztásokat szerkesztettem, mivel utazok haza egy pár verseny erejéig.
- Kérdezhetek? – majd a combomra tette a kezét és engem átjárt a melegség. Vágytam már erre a pillanatra.
- Mond csak. – és én is a kezére simítottam az enyémet
- A Február 14-i utazás még áll? Tudom hülye módón viselkedtem…de megbántam. Adsz még egy esélyt?
- Igen áll. – majd közelebb hajolt hozzám, és egy lehelletnyi csókot nyomott a számra
- Nagyon hiányzol! – sutottogta az ajkaim közé
- Nekem is… - majd megjelent egy könnycsepp az arcomon.
Miután megbeszéltünk mindent, elnyomott az álom. Úgy éreztem magam mintha már 1 hete nem aludtam volna.
Ahogy beértünk a gyárba elintéztem a repjegy foglalásom. Jövő héten megyek haza!
*
Már épp lefekvéshez készülődtem amikor kopogtattak az ajtómon. Magamra kaptam a mellettem lévő köntösöm…
- remélem marha fontos ha ilyenkor zaklatják az embert…
- Háát nem tudom mennyire lehetek fontos most…. – Leo állt az ajtómba
- Mond… - nyitottam ki az ajtót teljesen
Épp, hogy kinyitottam az ajtót, Leo közelebb lépett és a kezét a derekamra tette és megcsókolt. Kezdtem érezni, hogy már nem tudok rá haragudni….éreztem, hogy akarom őt…
Óvatosan irányított hátra az ágyam felé. Órákon keresztül húztuk egymás agyát. Mindig tudta, hogy mikor hova kell nyúlnia, ahhoz, hogy elveszítsem a fejem. 4 óra előjáték után, feladtam.
- Jó oké feladom nem bírom tovább. Folytassuk… - nyögtem alatta ahogy a kezével kényeztetett, csókolgatott ott ahol tudott és ért.
Nem szólt semmit, inkább óvatosan lesimogatta rólam a fehérneműt, és végre magamban érezhettem. Órákon keresztül szeretkeztünk. Nem tudom leírni azt az érzést amit éreztem. Mennyei volt.
Talán 3 órát aludhattunk. A reggel a karjaiban ért.
Egész nap papírmunkáztam illetve megbeszélésekre jártam. De még mindig bennem élt a tegnap éjszaka érzése…
{Leo}
Reggel fáradtan, de teljes harmóniában ébredtem Ági mellettem. Nagyon régen hiányzott az ölelése. Meg sem vártam, hogy felébredjen, mert mennem kellett edzeni Sebbel.
- Szép jó reggelt mindenkinek! – köszöntem ahogy leértem a kondi terembe.
- Jó reggelt Zöldfülű! – köszönt Kimi – Kisimult az arcod…nem tán elintézte valaki a gondjaid?! – röhögött egyet majd Sebbel összepacsiztak
- Na és ha igen? – nyújtottam a nyelvem – Nekem legalább van kivel… - kacsintottam majd elkezdtem a futópadon futni.
- Naaah…több tiszteletet. 2 hét nagy idő… - mosolygott Seb – És jó volt? Volt olyan mint azzal a csajjal ehhh nem is tudom hol már…
- Fejezd be légyszives… - húztam el a szám – Egy kicsit megcsúsztam akkor na bummm…veled nem fordult elő?
- Nem…velem hálistennek nem…Én inkább elmondom ha valami bánt…
- Na jól van gyerekek…abba lehet hagyni a hajhúzogatást…és tessék futni…fent leszek kielemezni a teszteket.
Az egész napom azzal ment el, hogy mindenki úton útfélen megjegyezte, hogy virulok…Földöntúli élmény volt végre érzelmekkel telve szeretkezni vele…most már csak remélhetem, hogy megbocsájt.
Délután a teszt eredményeket és onbroad videókat elemeztük. Egyre jobban összeállt a dolog fejben. Már csak a boxkiállásokat kell tökéletesíteni. Este fáradtan értem haza semmihez nem volt kedvem. Elterültem az ágyamon a plafont bámultam, lehunytam a szemem és végig játszottam fejben a tegnap estét. Még mindig nem tudok vele betelni…Remélem a félre csúszásom nem derül ki soha…mert akkor tényleg semmi esélyem nem lesz arra, hogy minden rendbe jöjjön kettőnk között.
Meg kell említeni, mert nem tudok elmenni mellette szó nélkül, mint szakmabeli, mint ember. Robert Kubica a mai napon súlyos balesetet szenvedett a